Tájékoztatjuk a horgászokat, hogy 2024. április 26-án (pénteken) befejeződött a tavaszi – ökológiai célú – folyóvízi busahalászat.

A busák (fehér és pettyes, valamint azok hibrid változata), jellegzetes alsó szemállású planktont fogyasztó ázsiai halfajok, hazánkba a Szovjetunióból a rendszerváltás előtti időszakban tógazdasági termelés céljából telepítették be. A tógazdaságokból feltételezhetően kiszökött egyedek populációi, az évek alatt folyóvizeinkbe a megváltozott hidrobiológiai viszonyok – honos élőhelyéhez nagyon hasonló körülmények – miatt kedvező életfeltételhez jutottak, mely hatására a busák természetes szaporodása, valamint a robbanásszerű tömeges elterjedése, térnyerése napjainkban is folyamatosan történik. Az inváziós, idegenhonos halfajok jelentős ökológiai hatást gyakorolnak az őshonos folyóvízi és állóvízi (holtágak, víztározók stb.) halfaunára, annak természetes populációdinamikájára, így a tömeges jelenléte halgazdálkodási és természetvédelmi szempontokból nem kívánatos. Igazán nagy problémát azokon az időszakos vízjárású (hullámtéri holtágak, csatornák) és állandó vízmozgással nem rendelkező vizeken (mentett oldali holtágak, víztározók) okoz, ahol a folyótól elszakadva, úgymond csapdába esve nagy tömegben, nagy méretűre nőnek, túlnövi élőhelyét kiszorítva ezzel az őshonos fajokat.  

E problémát felismerve a Szövetség elsősorban a zárt „fertőzött” horgászvizeken (mentett oldali holtágak, víztározó stb.) időszakosan ökológiai célú halászatok szervezését és lebonyolítását végzi. A folyóvizekben élő vándorló busaállomány gyérítését, a horgászati célú hasznosítástól kezdve, elsősorban biológiai úton, okszerű ragadozó halfajok, főként szürkeharcsa telepítésével igyekszik elősegíteni. 

Egynyaras szürkeharcsa telepítés Szegednél, 2024. február 20-án

Mindemellett a busák gyérítését az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő folyóvízi busahorgászat is segíti.

A busa halfaj(ok) éves horgászfogásai (kg-ban) a Csongrád-Csanád vármegyei folyószakaszokon:

Az idegenhonos halfajok horgászfogásai a Csongrád-Csanád vármegyei folyószakaszokon:

Megjegyzés: A fogási naplókban 2023-ig minden horgászati szempontból jelentős egyéb idegenhonos halfaj (amur, ezüstkárász, busák, törpeharcsa) fogásának rögzítése gyűjtőkategóriában is bejegyezhető volt, így a konkrét busafogást csak becsülni tudjuk. A becslés alapját a gyűjtőkategória fogási mennyiségének egyenlő arányú (négy halfaj esetében) elosztása képezi, a busa fajokra vonatkozó számított értékkel képzett összeg a következőképp alakult:

A Szövetség halgazdálkodási eszköztárában, a folyóvizek halgazdálkodási gyakorlatában alternatív módszerként szerepel az ökológiai célú halászat, ugyanis számos körülmény befolyásolhatja a busák időbeli jelenlétét, tömeges tartózkodási helyeit. Az idei évben – kísérleti jelleggel – próbát tettünk a folyóvízi busák ökológiai célú halászatára, melyből hasznos következtetéseket vonhatunk le.

Az alkalmazott módszer elméleti alapon került elgondolásra, ugyanis a tiszai folyóvízi busafogásról csak egy-egy régi halászlegenda állt rendelkezésünkre, miszerint „holdfényben, csónakból kerítettünk és 10 vagont fogtunk…”

A HECSMSZ a régi fenékvarsák mintájára felszíni varsákat készíttetett, melyek fogási hatékonyságát kezdetben nem ismertük. A varsák már az első felnézéskor bizonyították, hogy ha van busa a kiválasztott helyszínen akkor meg is fogja. Azonban a víz áttetszőségének növekedésével, tisztulásával észrevehetően a busák elkerülték a varsák nyílásait, így a passzív halászati eszközök busafogási hatékonyság is csökkent. Az idő előrehaladtával a busás helyeken a busák helyett megjelentek a szürkeharcsák. A szürkeharcsa faji jelleméből adódóan a felmelegedő vízben már a vízoszlop felső rétegében keresi táplálékát, mely esetenként busa is lehet. A táplálék követése mellett a lebegő varsákban rejtekhelyet találnak, így akadályozva ezzel szabadságukat, és a halászati munkát.

(A felső egyed egy közel 10 kg-os szürkeharcsa bélrendszeréből került elő, a harcsa visszaengedésekor)

Az ökológiai célú folyóvízi busahalászat 2024. április 10-én vette kezdetét, az Alsó-Tisza algyői szakaszán. A busák megfogására tervezett speciális halászati eszközök (busavarsák) felnézése napi rendszerességgel halőri felügyelet mellett történt. Az algyői szakaszon összesen 10 darab nagyméretű felszíni busavarsa került elhelyezésre. A halászat során összesen 154 kg tiszai busa került kifogásra. A busák korát tekintve kijelenthető, hogy nem csak a 2018. és 2019. években történt természetes ívás a tiszai szakaszon, ugyanis a fogások között több két- és háromnyaras korosztályú egyed is mutatkozott.

(Kétnyaras korosztályú busák)

Kijelenthető, hogy a felszíni varsákkal történő busák halászata az apadó jellegű letisztult vízben nem vezetett kellő eredményre, ezen tapasztalatokat figyelembe véve a jövőben más időszakban fogjuk végezni ökológia célú tevékenységünket.

Az elkövetkező időszakban a HECSMSZ a jelenleg birtokában lévő tapasztalatok alapján a passzív halászati módszer más – fogási szempontból kedvező – időszakban (pl. késő ősszel, kora tavasszal, áradó vízjárás okozta zavaros vízben) történő alkalmazását kísérli meg, valamint tovább törekszik a tiszai busák hatékony kifogására irányuló- más halfajoktól szelektív módon történő - halászati módszerek, eszközök kidolgozására és alkalmazására.

Addig is kérjük a horgászokat a busák horgászatát, gasztronómiáját ismerjék meg és gyakorolják, valamint kérjük csak annyi busát fogjanak ki melyet rövid időn belül saját részre feldolgoznak, majd elfogyasztanak. A busa bizonyítottan a legtöbb Omega-3 zsírsavat tartalmazó édesvízi halfaj, magas koleszterin szint esetén rendszeres fogyasztása ajánlott.

HECSMSZ

OSZE