Részletes élménybeszámolót kaptunk Szabó Zoltántól - atkai sporthorgásztól - pontyfogásairól, horgászpraktikáiról.
"
Atkai praktikák
A mai modern és felgyorsult világban egyre inkább felértékelődnek a nagy halakkal intenzíven telepített vizek szerepe. Többek közt én sem zárkózom el az olyan tavaktól, ahol viszonylag rövid idő alatt reális esélyem van a 25-30 kg feletti pontyok megfogására. Mind ezektől függetlenül a horgászatra szánt időm legnagyobb részét mégis a legkedveltebb vadvizemen, a lakhelyünktől mindössze 9 km-re levő Atkai-holtágon töltöm, ahol saját stégünkön egész évben hódolhatok kedvenc szenvedélyemnek.
Június utolsó hetében hat éjszakás kalandra szántam el magam az Atkai-holtágon. Munkahelyi elfoglaltságom miatt minden egyes nap csak késő délutántól másnap reggelig voltak vízben szerelékeim. Jó előérzeteim voltak, mivel a hónapokig tartó meleget és szárazságot az elmúlt hetekben hidegfrontok és nagyobb mennyiségű esőzések törték meg. Az esetek túlnyomó részében az ilyen jellegű időjárás változások a halak kapókedvét pozitív irányba befolyásolják. Reményeim be is igazolódtak, mivel a hat éjszaka alatt tizenegy pontyot sikerült szákba terelnem melyek közül kilencet 10 és 17 kg között mérlegeltem. Érdekesség, hogy tavaly ugyanebben az időpontban, hasonló körülmények között, hét éjszaka alatt sikerült összehoznom öt darab 10 és 13 kg közötti pikkelyest, illetve ekkor hozott össze a sors az eddigi legnagyobb atkai pontyommal is, amely meghaladta a 19 kg-ot.
Néhány gondolat az Atkai-holtágról.
A Szeged környékén elterülő közel 110 hektáros, 7 km hosszú holtág mederviszonyai változatosak. Az átlag mélység 5 méter körül van, de vannak ennél jóval sekélyebb és mélyebb részek is. Iszapos, illetve keményebb-kagylós aljzatok váltogatják egymást, ezáltal érdemes a horgászat előtt radarral és tapogatórúddal végigpásztázni az előttünk levő terepet. A rendszeres telepítések hatására a békés halaktól a ragadozókig szinte minden halfaj megtalálható benne, ebből kifolyólag az összes horgász ki tudja választani a számára legmegfelelőbb horgászmódszert. A természetes táplálékban bővelkedő víz az elmúlt évek, évtizedek során számos nagyobb testű egyedet kinevelt, ami betudható a rendszeres ellenőrzéseknek és a felső súlykorlátozásoknak egyaránt. A holtágakról általánosan elmondhatjuk, hogy sok esetben rapszodikusak és a nem kívánatos törpeharcsák igencsak meg tudják nehezíteni a horgászok dolgát. Ezeket a negatív tényezőket azonban a festői környezet, illetve egy-egy lencsevégre kapott kapitálisabb vadvízi pikkelyes feledteti velünk.
Legfőbb ellenség a törpeharcsa…
Gondolom, egyetlen horgásznak sem kell ecsetelni, hogy kedvenc időtöltésünket milyen mértékben tönkre tudja tenni ez a nem kívánatos halfaj. Az Atkai-holtágon varsák használatával folyamatosan gyérítik a törpeharcsa állományt. Évről évre redukálódik az egyedszámuk, ennek ellenére tömeges szaporodásuk miatt lehetetlen teljesen kiirtani őket. Azonban van pár olyan módszer, melyek segítségével távol tudjuk tartani őket felcsalizott horgainktól:
- Sokan kérdezik tőlem, hogy mivel érdemes próbálkozni az Atkán. Kis túlzással azt tudom mondani, hogy az a jó bojli, amit csak kézi fúróval lehet átlyukasztani… A gyári és a saját készítésű csalijaimat is hónapokig szárítom, illetve az „atkai” mixemhez hozzá szoktam adni kilónként 50-100 gramm tojásfehérjeport. Az Eggalbumin használatával alapból egy keményebb bojlit kapunk, de a további szárítás elengedhetetlen ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel hagyjuk bent egy teljes éjszakára szerelékeinket. Természetesen a csali beltartalma is egy nagyon fontos tényező, melyet semmilyen esetben sem szabad figyelmen kívül hagyni!
- Etetésnél érdemesebb kevesebb mennyiséget (25-30 szem) nagyobb területen szétszórni, így a törpék is kisebb valószínűséggel rohamozzák meg horgainkat.
- Sokak által kedvelt és hatékony módszer a bojli hálózása. Többen alkalmazzák eredményesen ezt a taktikát, viszont nekem használatakor voltak negatív tapasztalataim. A csali ugyan minden esetben a „törpék” által érintetlen maradt, de többször is előfordult, hogy kitekerés után a hajszálelőke ugyanúgy fel volt tekeredve a horogra. Mind emellett saját tapasztalataim szerint a kapások száma érezhetően csökkent a csali felületén levő „idegen” anyag miatt.
- A bojlik dippelését, illetve a különböző „büdös” pelletek használatát érdemes mellőzni, mivel mágnesként vonzzák nem kívánatos halainkat.
- A holtágak egyik favorit csaliját, a tigrismogyorót ritkán szoktam használni. Tény, hogy a „törpék” nem igazán preferálják, de ugyanakkor nehéz vele kiszelektálni a 10 kg alatti pontyokat.
Helykeresés és az utolsó egy méter.
A stégünk körüli partszakaszt többször is megradaroztam, de különösebb mederváltozásokat, töréseket nem találtam. Az iszaprétegtől függetlenül közelebbi botommal rendszerint egy víz alatti bokor előtt horgászok. Az ágakon megtelepedő kecskeköröm kagylók végett a pontyok rendszeresen látogatják ezt a területet. A másik szerelékemmel a távolabbi, keményebb aljzatú részeket szoktam vallatni. A halak óvása és a könnyebb fárasztás érdekében kivétel nélkül elhagyós szereléket (Lead Clips) szoktam használni. Tekintettel a környezet és a vizek védelmére, az ólmokat 150-200 grammos kövekre cseréltem. 25-30 cm-es előkéim nem szoktam túlbonyolítani. Próbálkoztam rengeteg féle kötéssel, de nekem a hagyományos karomszerelék vált be eddig a legjobban. A Blowback-rig kiválóan működik süllyedő, hóemberes és lebegő csali felkínálásnál egyaránt. A dobások és a törpeharcsák által okozott gubancok kivédéséhez jobban preferálom a merevebb bevonatos, vagy fluorocarbon előkéket. Az elmúlt években sok féle íz világgal próbálkoztam az Atkán, de a legjobb eredményeket rendszerint a fűszeres-barackos és a kagylós-szilvás bojlikkal értem el. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a két csali minden körülmények közt működik és nem volt olyan, hogy napokig hallgattak a jelzőim. Azt viszont bátran ki merem jelenteni, hogy a tavalyi és az idei szezonban az összes 10 és 20 kg közti pontyomat ezzel a két fajta golyóval sikerült horogvégre csalni.
Hogyan szelektáljunk?
A folyamatos telepítések és a természetes szaporulat hatására az Atkai-holtágban szinte számolatlanul lehet fogni az 1-5 kg közti pontyokat. Amennyiben a holtág kapitálisabb példányait szeretnénk elcsípni, ki kell küszöbölni a „kisebb” halak támadásait, csökkenteni kell a kapások számát. Erre én a következő praktikákat alkalmazom:
- Minden esetben otthon szoktam hagyni a magokat és csak bojlival etetek. A kukorica, tigrismogyoró és az apróbb magvak is mágnesként vonzzák a kisebb pontyokat, ráadásul a keszegek, törpeharcsák is hamarabb ráállnak az etetésünkre.
- Nagyobb méretű, 24-28 mm-es csalikat használok. Ez legtöbbször kevesebb kapással, de nagyobb átlagsúllyal párosul.
- A csali méretén kívül fontos szelektáló tényező, hogy mennyire engedjük el azt horgunk öblétől. Én legalább 3-5 cm-es hajszálelőkét szoktam hagyni, mivel így a „kisebb” pontyok nehezebben tudnak kapást kicsikarni.
- Az Atkai-holtágon rendszerint kevesebbet etetek és azt nagyobb területen szórom szét. Ennek jelentőségét abban látom, hogy a nagyobb testű, óvatos pontyok kevésbé gyanakodnak, sokkal bátrabban jelennek meg először az etetés szélén, későbbiekben pedig a horgunk közelében.
Összegzés.
A tavalyi és az idei szezonban is egyaránt két hosszabb túrát tudtam összehozni. Mind a két alkalommal csak éjszakánként volt lehetőségem horgászni, ennek ellenére tizenöt darab 10-20 kg közötti pontyot fogtam. A bandanagy egy 19,10 kg-os hibátlan atkai töves volt. Mindent egybe vetve azt gondolom, hogy nem szabad megijedni a vadvizektől. Nyilván vannak olyan telepített tavak, ahol könnyebb horogvégre csalni célhalainkat, de egy rapszodikus holtágban elejtett kapitálisabb pontynak sokkal nagyobb értéke van. A tapasztalat, kitartás legtöbb esetben célra vezet és meghozza a várva várt sikert! Remélem pár hasznos tanáccsal minden kedves olvasót sikerült közelebb hozni élete fogásához! Élményekben gazdag horgászatokat és görbülő botokat kívánok Mindenkinek!
Írta: Szabó Zoltán
Képeket készítette: Szabó Zoltán, Muri Gábor, Pásztor László"
HECSMSZ
