Új tagegyesülettel bővült a Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége a közelmúltban: a Nagymágocsi Horgászegyesülettel. Az új tagegyesületet Nagy Roland elnök mutatja be.
- Maga az egyesület 2010-ben alakult, hetvenkét helyi horgásszal; Nagy Roland az alapító tagok közé tartozik, elnökké pedig a tavalyi év szeptemberében tartott tisztújító közgyűlésen választották meg – mondja az elnök. Aki az első s legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az egyesületet tagként bevigye a megyei szövetségbe, s így a MOHOSZ-ba, leküzdve az addigi elmaradást. Az egyesületnek egyébként, bár még fiatal, de máris vannak hagyományai. Például a tavaszi illetve az őszi telepítés utáni horgászverseny, s ezen túlmenően az évente júliusban megrendezett falunapokon is részt vegyen – horgászversennyel és egy ezt követő halsütéssel egyaránt. Sőt a hagyományos nemrégeni disznótoron és kolbásztöltő-versenyen is részt vett az egyesület, s részt kíván venni a továbbiakban is.
Az egyesületet egyébként egy, a községben lévő félhektáros kis tóra hozták létre a tagok, amely tavat, méretéből adódóan, Kis-tónak emlegetik a horgászok. Vize több mint 40 Celsius fokos termálvíz, amely 905 méterről tör elő. Ez a víz régebben csak folyt el a semmibe, aztán egy német vállalkozó díszhalakat és dísznövényeket kezdett előállítani segítségével, de ez aztán abbamaradt. Az egyesület voltaképpen azt gátolta meg létrejöttével, hogy az értékes termálvízkincs kihasználatlan maradjon.
- Egy helybeli horgász javasolta, hogy tó épüljön a termálvízre, ezt az ötletet az akkori polgármester felkarolta, a medret kikotorták, horgászatra alkalmassá tették – mondja az elnök. Horgászszák is a vizet télen-nyáron – a téli horgászatot megkönnyíti, hogy a folyamatos termálvíz-utánpótlás miatt a tónak csak mintegy tíz százaléka állt be még a mostani tél mínusz 20 fokot is elérő fagyában is.
A tavat 2010-től kezdve telepítik ponttyal, kárásszal, keszegfélékkel, amur is jutott bele. Azóta hat csuka is került a tóba állományszabályozási céllal (kifogásuk éppen ezért tilos, bár már előfordult, hogy a mozduló szerelékre rávágott a csuka, zsákmányoltak már így párat közülük, s persze vissza is helyezték), sőt egy horgász harcsákat is helyezett a vízbe, az egyesületi vezetéssel nem egyeztetve. Már tizenhat kilósat is fogtak belőlük, és hogy szaporodik ez a rabló, azt kis kifogott harcsaivadékok mutatják. A tónak mára nagyon gazdag mikro-élővilága alakult ki, ezt mutatja, hogy bár a horgászok etetése nem számottevő, a behelyezett halak mégis gyorsan nőnek.
A víz persze munkákat is igényel, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagymágocsi horgászok könnyen mozdulnak, ha társadalmi tevékenykedésről van szó. Például kiszélesítették azt a gátat, ami a tó és az onnan a vizet egy csövön keresztül átvezető Mágocs-ér között van. Egy horgásztárs tizenegy padot ajánlott fel az egyesületnek, melyek a tó köré kerültek, kényelmes ülést biztosítva. Egy másik horgász pedig nádtetejű aláülőt kíván adományozni, a tetőt ő adná, az egyesület pedig a létrehozáshoz szükséges munkát nyújtaná. S nemrég nádat vágtak a horgászok a közelben egy másik, leendő tó területén, ami a jelenlegi tónál nagyobb, s minden jel arra mutat: előbb-utóbb abból is horgásztó lesz – a mágocsi horgászok örömére.
Farkas Csaba
