A női horgászok még mindig sokkal kevesebben vannak, mint a férfiak, az pedig, hogy valaki hölgy létére vezető beosztást vállaljon egy horgászegyesületben, szembeötlő ritkaság.
Cikkünkben három titkár hölgyet, a derekegyházi, szegvári és a a mindszenti, egyesület titkárát szólaltatjuk meg, arra keresve a választ, nőként milyen titkárnak lenni.
Vidáné Barna Gabriella, a Derekegyházi HE titkára:
- Már az anyatejjel magamba szívtam, mondhatni, a horgászat szeretetét, hiszen édesanyám is horgász volt, s persze édesapám is. És itt éltünk Derekegyházon, házunktól száz méterre ott folyt a Kórógy. Érthető, hogy baráti körömmel együtt egész gyerekkorunkban horgásztunk. Tinédzserkorunkban persze megváltozott az érdeklődési területünk, de én később mégiscsak itt kötöttem ki. Férjem is horgász, és próbáljuk a horgászat, a természet szeretetére nevelni három gyermekünket.
- Hogyan lettem titkár? 2012-ben volt a Derekegyházi HE első tisztújító nagygyülése, Többen megkerestek, vállaljam el a titkári teendőket a sajnos elhunyt előző titkár helyett. Engedtem a késztetésnek – nem esett nehezemre, mindig szerettem segíteni másoknak, főleg, ha olyan, számomra is közel eső területre esett, mint a horgászat --, s elvállaltam a titkárságot. Én értékesítem az állami jegyeket, a területi engedélyeket is én forgalmazom. Három horgásztársammal együtt nemrégiben letettük a társadalmi halőri vizsgát, ellenőrizzük a horgászokat. Terveink szerint idén letesszük a rendészeti vizsgát is, hogy hatékonyabbak lehessünk. Ezen kívül minden évben megszervezzük a Palacsintafesztiválon (azaz a falunapokon) belüli Borbás István-emlékversenyt; ő volt elődöm a titkárságban. Ez az esemény minden július második hétvégéjén zajlik, s nagy közkedveltségnek örvend.
- Miként tudom a családdal, a gyermekneveléssel egyeztetni a titkári teendőket? Mindennél többet mond, hogy tavaly egyszer sem volt időm elmenni horgászni… De a férjem nagyon sokat segít. Mi székház nélküli egyesület vagyunk, a művelődési házban szoktunk összegyűlni, de azért, hogy nekem ne kelljen a jegyárusítások alkalmával oda elmenni, férjem kialakított egy kis helyet otthon, ahol fogadhatom a horgászokat, akik jönnek az engedélyért, jegyekért. Előzőleg persze telefonon egyeztetünk az időpontról. Főleg az esti órákban s hétvégeken jönnek. Közben férjem felügyeli a gyerekeket. Abban pedig, hogy horgászni is eljussunk (egész napra), a nagyszülők is segítenek, ők vigyáznak a kisebb unokákra. Családi összefogással sikerül tehát a titkári teendők elvégzése.
*
Patainé Bónus Edit, a Szegvári HE titkára:
- Már édesapám és a bátyám is horgászott, érthető, hogy én is elkezdtem már gyerekkoromban a horgászatot – kőrisfanyéllel, lúdtollal. A mai napig kedvenc technikám a spiccbot. A párom szintén horgász, sőt versenyhorgász, úgyhogy amióta vele vagyok, még nagyobb súlyt kapott életemben a horgászat. Járunk versenyekre, Szentestől a Balatonig. Párom azért több versenyre jut el, mint én, az otthoni teendők nagyon lefoglalnak. Az egyesületi háziversenyeken meg sokszor azért nem indulok, mert a versenyekkel való feladatokat is el kell végezni valakinek…
- Hogy milyen teendőkkel jár a titkári tisztség? 2011 óta vagyok titkár, hétfőnként fogadóórákat tartunk, ekkor adjuk ki az engedélyeket, hétvégeken pedig vannak a társadalmi munkák, illetve a horgászversenyek. A nyári szünetben egyesületünk igény szerint egyhetes horgásztábort szervez a horgászni szerető gyerekek számára, melyben a vezetőség oroszlánrészt vállal. A haltelepítéskor elkísérjük a halat a lehalászástól kezdve az új vízbe való bejuttatásig, s dokumentálunk. Járulékos munka, hogy székházát gyakran kiadja az egyesület rendezvényekre, és többek közt a rendezvény utáni mosogatás, rendrakás is ránk hárul. Évente elkészítjük a leadott fogási naplók alapján a halfogási statisztikánkat. Most épp készülünk az éves zárszámadó közgyűlésre, ahol átfogó beszámolót adunk a tagságnak az elmúlt év adatairól. Egyébként pedig mindig elérhető vagyok -- aki Szegvárral, halakkal, horgászattal kapcsolatban keres telefonon, megtalál.
*
Gyurkovics Lászlóné, a Mindszenti HE titkára:
- Már gyerekkoromban is pecáztam, mert a nagybácsim előszeretettel járt horgászni, róla ragadt rám ez a szenvedély. Hivatalosan 1986 áprilisától horgászom, akkor vizsgáztam; négy évet vártam rá, hogy behívjanak, mert Oroszlányban, ahol éltem, az akkori elnök azt mondta, hogy „női horgászokra nincs szükség”. De aztán mégis vizsgázhattam, és azóta folyamatosan horgász vagyok.
- Horgász mivoltomat megkönnyítette, hogy 1989-ben Vásárhelyre kerültem. Akkor léptem be a Hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgászegyesületébe (abban az időben így hívták a Dobó Ferenc egyesületet). 2007-től kettős tagságom volt, mert beléptem az algyői Kormoránba is, 2008-ban pedig jelenlegi egyesületembe, a Mindszenti Horgászegyesültbe, miközben azóta is Hódmezővásárhelyen lakom. Munkahelyemen, a Démásznál 1995-től folyamatosan járunk versenyekre, s 1998-ban többünk kérésére létrehozták a horgászszakosztályt, amelynek vezetője lettem. Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy a Mindszenti HE-nél is előszeretettel vettem részt a legkülönbözőbb egyesületi munkákban, s 2014 májusában felkértek, legyek megbízott titkár. A 2016 januári választáson pedig megszavazták, hogy titkár legyek.
- Hogyan érzem magam női horgászként? Oroszlányban, mint már mondtam, borzalmas volt. Vásárhelyen örültek, hogy jaj de jó, van női horgászunk is, Mindszenten pedig a világ legtermészetesebb dolgaként kezelték, hogy horgász vagyok, mert több női horgászuk is volt és van jelenleg is. Azt csinálom, amit szeretek: dolgozom az egyesületért: ügyviteli feladatok ellátása, vezetőség beszámolójának elkészítése, versenyszervezésben és lebonyolításban részvétel – huszonnégy, sőt negyvennyolc órás versenyeket is rendezünk --, iskoláskorú gyerekeknek ún. pecasulit szervezünk, ahol az „elméleti” anyag (vízparti viselkedés, milyen veszélyhelyzetek vannak, hogyan lehet azokat megelőzni, halak fajai) ismertetése a feladatom. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek megtanulják a horogkötést, a spiccbot felszerelését. Tavasszal pedig a gyakorlatban is kipróbálhatják tudásukat a vízparton. Idén törpefogó versenyen vehetnek majd részt – természetesen felnőttkísérettel. Van mit tennem, mint egyesületi titkár, nem unatkozom!
Farkas Csaba
