Új elnöke van a hódmezővásárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesületnek. Az első Csongrád megyei horgászegyesületi elnökhölgy Borda Anikó.

Az első Csongrád megyei horgászegyesületi elnökhölgy Borda Anikó,aki négygyermekes édesanya, fontosnak tartja, hogy sikerüljön rendezni az egyesület kapcsolatát az országos szövetséggel, és a Mártélyi-holtág új vízkezelőjével is. Emellett sok terve is van, például a Csongi-tó, a Nagyfai-holtág, egy, a város területén levő horgásztó, illetve egy létrehozandó horgászmúzeum kapcsán is.

-- Hogyan került kapcsolatba, nőként, a horgászattal?

-- Édesapám nagy horgász volt, nagybátyám szintén, szüleim válása után édesanyám új párja végképp nagy horgász. Iskolai éveimben, mezőgazdászként, aztán környezetgazdászként sok fiú osztálytársam volt, és a horgászat, főként Szentesen a Kurca, rendkívül fontos volt számukra. Láttam hát, milyen erővel rendelkezik ez a sport- és szabadidőtöltési ág. Hogy hogyan kerültem a Dobó Ferenc egyesületbe? Patócs Sándorral, a volt elnökkel sokat beszélgettünk, egyfajta szoros kapcsolat kezdett kialakulni az egyesület és köztem, és amikor náluk a gazdasági felelős fölmondott, Sándor megkeresett, lenne-e kedvem segíteni nekik, amíg nem találnak állandó munkaerőt. Először csak jegyet árusítottam, aztán mindig jött hozzá plusz feladat. Az első nehéz idők után itt megszerettem mindent, Sándor rengeteg helyre elvitt, sok érdekes dologba beavatott, ami nemcsak a horgászat volt, hanem a vele járó természet is. Eleinte tartottam attól, és tartok kissé most is, mit fognak szólni elnökségemhez azok az emberek, akik ahhoz vannak szokva, hogy egy egyesületnek magától értetődően férfielnöke van. Viszont sok tervem, ötletem van, az első feladat annak biztosítása, hogy miután víz nélkül maradt az egyesület, mégis megmaradjon, egyben maradjon.

-- Hogyan is volt az a tavaly februári történet, amikor megtudták, hogy negyven esztendő múltán most már nem a Dobó Ferenc Horgászegyesület a kezelője a Mártélyi-holtágnak?

-- Február 13-án megjelent a Mohosz honlapján, hogy a víz alkezelője továbbra is a Dobó Ferenc egyesület, 15-én pedig az jelent meg, hogy a Mártélyi Tájgazdálkodási Kft. S a mai napig nem kaptunk kézhez írásban határozatot erről. Egy határozatban lennie kell indoklásnak, hogy egy negyven évig kezelési joggal bíró horgászegyesület most hirtelen miért nem lett jó a víz számára. Terveim között szerepel: mindenképpen nyitok a Mohosz felé, választ szeretnék kapni kérdéseinkre, mert nekünk tájékoztatni kell azt a 650 horgászt, aki bizalommal fordul az egyesülethez úgy is, hogy most már nincs vízkezelőségi jogunk. A víz nélkül maradás az egyesület agóniáját jelenti, hiszen csak a taglétszámból és a bizományos jegyértékesítésből nem lehet úgy előre jutni, hogy az egyesület fejlődni tudjon. Úgy gondolom, a Mohosz egy segítő szervezet, azért van, hogy a horgászegyesületeket támogassa. Ha nekem választ ad ezekre a kérdésekre, akkor máris óriási segítséget adott, hiszen akkor én is tudni fogom, mely irányba tud fordulni az egyesület.

-- Mártélyon továbbra is lehet horgászni?

-- Lehet, ugyanakkor még nem kaptunk megkeresést jegyforgalmazásra. Amikor felhívtam Borsos József polgármester urat, azt ígérte, hogy ha döntés születik, akkor értesíteni fog. Ez január első heteiben volt, eddig nem keresett meg. Úgy gondolom, hogy amíg nem keres meg, és nem tesz elénk egy hivatalos papírt arról, hogy milyen jegyeket forgalmazhatunk mekkora összegben, nem szeretnék nyilatkozni, mert az a válasz, hogy „fenn van a Facebook-on”, nem hivatalos értesítés. Ettől függetlenül szeretnék arra törekedni, hogy az ottani elnökkel, közösen kiszolgálva azokat a horgászokat, akik Mártélyon szeretnének horgászni, közös nevezőre jussunk, valamilyen úton-módon fenntartható sportkapcsolat alakuljon ki köztünk. Ugyanezt szeretném a megyei szövetséggel kapcsolatban elérni, szeretnék egy erős, stabil kontaktust kialakítani, mert Láda Gáspár, a megyei szövetség ügyvezető elnöke, egyszersmind a Mohosz alelnöke nagyon sokáig meghatározó személyisége volt ennek az egyesületnek, és segítségére a továbbiakban is nagy szükségünk lesz.

-- Térjünk át Mártélyról az egyéb tervekre. Hogyan tovább?

-- Olyan vizek kezelőivel vagyunk tárgyalásban, akik megfelelő horgász-, s ezen belül sporthorgászati lehetőséggel látnának el minket. Ilyen víz például a Csongi-tó és a hozzá kapcsolódó terület. Három egyforma nagyságú tóról van szó Vásárhely és Szentes között, ahol lehetőség lenne a bojlis horgászatra, lehetne versenyeket szervezni. Apartmanok is kiegészítik, tehát egy egész szabadidőközpont van ott, ami lehetővé tenné a családok számára a kikapcsolódást: a férjek horgásznak, a feleségek napoznak, a gyerekek pedig biztonságban el tudják tölteni az időt. A tulajdonosok részéről teljes a nyitottság felénk, ők kerestek meg minket. Szintén felvettük a kapcsolatot az Alföld Kft.-vel, amely voltaképp a BV-végrehajtás, és van egy 60 hektáros vízterületük, a Nagyfai-holtág. Megbeszéltük, hogy az idén két versenyt tarthatunk a vízen, lesz egy családi, és egy vegyeshalfogó versenyünk. Továbbá lehetőségünk lenne megszerezni egy egyhektáros horgásztavat a város területén; a gond az vele, hogy nagy a sótartalma, és nitrátot is tartalmaz a vízminták szerint. Arra ugyanakkor megfelelő, hogy például azok az idős horgászok, akik nem akarnak sok kilométert kerékpározni a tűző napon, amíg el nem érik a vizet, tudjanak hol hódolni időtöltésüknek. Egyéb terveink is vannak, ezekkel kapcsolatban nagyon bízom azokban az idősebb tagokban, akik gondolataikkal hozzá tudják tenni azt az elmondottakhoz azt a pluszt, ami szükséges az egyesület további életbentartásához. Szeretnénk létrehozni egy horgászmúzeumot is: ez egy nyolcvannégy éves egyesület, tehát múltja van, és aminek van múltja, annak van jövője is.

Farkas Csaba