Halfauna, horgászat a Maroson – 2.

Hogyan lehet a legeredményesebben horgászni a Maroson, s mire a legérdemesebb?

Márna, domolykó, harcsa, szigetek, rohanó sodrás – kulcsszavak, ha a Marosról beszélünk. Gyors áradás, gyors apadás; nagy mélységek, elképesztő sekélységek, sokszor minden átmenet nélkül, egymás mellett.

Hogyan lehet a legeredményesebben horgászni a Maroson, s mire a legérdemesebb? A kérdést Erdei Attila nemzetközileg ismert versenyhorgásznak tettük föl, aki mindent tud a Marosról, ami tudható, már csak azért is, mert gyermek-horgászéveit e folyó partjainál, Makón töltötte.

-- Elsősorban a márna- s balinállomány jelentős, de süllő, harcsa is bőven van. Egyes években, amikor a megelőző esztendők csukaívása jól sikerült, a csendes visszaforgókban, megállt vizű szögletekben eredményesen lehet csukázni. Változatos a keszegállomány, igaz, többnyire nem nagy példányokra kell gondolni. A keszegek termetesebbjei, a ponttyal együtt, a visszaforgó, lassabb részeken, a T-gátak mögötti langókban jelentkeznek. A tél lehetőségei közül a domolykót és a menyhalat kell megemlíteni.

A megközelítés sokszor gond a Maros esetében – hívja föl a figyelmet. A vízhez a töltésen át kerülhetünk, a töltésre pedig a ferencszállási hidroglóbusznál, a kiszombori benzinkútnál, illetve Makónál juthat föl a horgász. A töltéskoronán parkolni nem lehet, az autót a töltéslábtól 15 méteres távolságon túl le kell rakni, lezárni; a vízhez gyalogosan, többnyire a hullámtéri erdőn keresztül juthatunk el. A felső szakaszon, Nagylak környékén homoktalajú a terület, így esős időben is jól járhatók kocsival a hullámtéri utak. Alámosott partokat, sebes, surranó vizet találunk, domolykóval, márnával, balinnal; a Marosra jellemző zátonyesések mögött -- ahol lerakódott hordalékban sok az árvaszúnyoglárva, ez odavonzza a békés halakat, azok meg a ragadozókat – minden hal föllelhető. Lejjebb, Magyarcsanád, Apátfalva környéke – kivált az egykori, felrobbantott csanádi híd pilléreinél, ahol sok betondarabot rejt a folyó, s vannak régi kövezések is – ugyancsak jó horgászhely. Itt is a homoktalaj a jellemző, a part kocsival jól megközelíthető a hullámtéri utakon. Ennél lejjebb haladva – de már csak száraz időben, mert különben beragad a földbe az autó -- az apátfalvi csorgó (a Sámson—apátfalvi Száraz-ér) környékén is nagyon jó kövezéseket találunk, balinra, süllőre érdemes vadászni. Tovább, lefelé, Makó felé haladva – ahol a hullámtér szintén csak száraz időben közelíthető meg kocsival a galériaerdő itt már agyagos útjain – nagyon sok a kövezés, főleg a kanyarok külső ívein, ezek minden esetben haltartó helyek. És már ott is vagyunk a makói strandnál, melynek környékén lévő sarkantyúk, T-gátak jó helyek. A strand kocsival csak a nyúlgátig közelíthető meg, de onnan sétálva is csak minimális a vízig a távolság. A legmélyebben a mederbe érő gát Makó alatt található, mintegy 20 méter hosszú, a mögötte kialakult mély öböl haltartó hely. Tovább haladva lefelé, a makói hídig, a jobb part kövezett, a szemben lévő, nehezen megközelíthető parton több kisebb T-gát van. A hídtól lefelé szintén található több T-gát, rugany, ezek is javasolhatók – ismerteti az egyes szakaszokat a versenyhorgász.

-- Makótól 4 kilométerrel lejjebb, még a kiszombori strand előtti sziget környékén ugyancsak találunk kőgátakat – folytatja. -- Az említett stranddal szemben lévő, úgynevezett batik-luki részen három hosszú és egy kisebb kősarkantyú helyezkedik el. Erősen lepusztultak, de a zegzugos kövezés sok hal rejtekhelye. Ferencszállástól kezdve a vízjárás már főleg a Tiszától függ: a tiszai áradás, ha a Maroson nem érkezik ugyanabban az időben árhullám, lelassítja a vizet. Olyannyira, hogy – csorogva lefelé – még kuttyogatni is lehet a mélyebb kanyarokban, a külső íveken. A község közelében két éles, burványló-mély vizű kanyar található, egyik az egykori ferencszállási vezetőmű fölött – csak száraz időben lehet megközelíteni --, a másik a hidroglóbusznál. Ezeken a helyeken a Maros összes hala föllelhető. Magas vízálláskor nem érdemes fenekezni -- még a 200 grammos ólmot is megfogja a sodrás, kiteszi a kövek közé, s jön a beszakadás --, alacsonyabb víznél 60—100 grammos ólmokkal már meghorgászható a meder. Márna, kecsege, harcsa egyaránt jöhet, de az utóbb említett kanyar nagyon látogatott, sokszor foglalt minden hely.

-- Továbbhaladva Szeged felé egyre inkább érezni a Tisza visszaduzzasztását – vagy éppen fordítva: ha a Tisza alacsony, és a Maros kap egy áradást, akkor iszonyú sodrása van a víznek, nem is érdemes próbálkozni a horgászattal. Deszktől a szegedi torkolatig a töltéskorona műútburkolattal ellátott. A leállási lehetőség nem gondmentes, ugyanakkor vannak bejárók, melyek szélesebbjén, száraz időben, le lehet menni kocsival egészen a partig. Ha pedig nem: az autót a töltés lábától megfelelő távolságban lezárni, a horgászmotyó föl a hátra, a kézbe, s begyalogolni a nem túl széles hullámtérben a vízig.

Különleges horgászhelyek a -- középszakasztól fölfelé található -- sóderzátonyok, a „porongok”, amelyekre alacsony vízállásnál sokszor be is lehet gyalogolni. Ezekről a porongesések mögötti iszapos, árvaszúnyoglárvás területek jól meghorgászható rablózóhelyek. Ez vonatkozik a – csónakkal megközelíthető -- szigetek alsó végére is, de Apátfalva, Magyarcsanád környékén már csak a magyarországi parthoz közelebb eső szigetekre szabad bemenni, mert ez már határvízi szakasz.

Horgászmódszerek: a kövezéseken a 4--6 méteres kis botokkal – akár gyűrűs, akár rakós – jól lehet úszózni (ha a növényzet elegendő teret enged), az utolsó kövek között még képes megállni a földdel nehezített etetőanyag. A mederbe semmiképp ne etessünk, azzal csak elvezetjük helyünkről a halakat. Fenekezéshez jó a feederbot, folyamatosan utántöltött etetőkosárral, illetve -- ha mederhorgászatot folytatunk, márnára, kecsegére -- az erősebb botos, végólmos fölszerelés. A sodrás szerinti súlyú rúd-, vagy kanálólomtól 25—30 centire fület kötünk a főzsinóron, itt csatlakoztatva hozzá a 60—70 centis, az ólmon jócskán túlérő horogelőkét; ez a szerelék békéshalakra és rablókra egyaránt beválik. Csaliként minden szóba jöhet, ami szokásos; rablókra (a horgászatból amúgy is mindinkább kikopó) élő hal helyett inkább a halszelet – ismerteti a módszereket Erdei Attila. Hozzátéve: a vízállást figyelni kell, a Makónál legföljebb plusz 50 centis az ideális – s persze az ennél alacsonyabb --; ha lényegesen magasabb a víz, akkor csak a márna és a harcsa megy.

Farkas Csaba