Több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján októberben indított közönség szavazásán, melynek a tétje az Év hala cím elnyerése volt.
A korábbi évekhez hasonlóan most is három jelölt őshonos halfaj közül lehetett választani.A szavazatok közel felét, azaz 48%-ot megszerezve a harcsa szerezte meg az első helyet, megelőzve a 37% szavazatot szerző paducot és a 16%-ot eredményt elérő halványfoltú küllőt
Az európai harcsa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala, a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarország folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.
Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a horgászata azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.
Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több neve is ismert. Említik még: folyami harcsa, pozsárharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa, kövesharcsa, szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű változat) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.
Tiszai telepítésre szánt egynyaras harcsa ( HECSMSZ. 2016. március 16. )
Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Szája körül a felső állkapcson a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt, úgynevezett kefe fogazat helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és a fejével ellentétben oldalról lapított. Teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet.
Harcsa minta
Oxigénigénye alacsony és a vizek szennyezését aránylag jól elviseli. Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Leginkább éjszaka aktív, de az időjárás változása is kihat a kedvére. Nyáron nagy melegben, zivatarok előtt idegessé válik, és ilyenkor mindent felfal, ami az útjába kerül. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.
Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím körülbelül 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi a fészket.
Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon az európai harcsát. A 100 centiméter alatti példányai horgászati tilalom alá esnek május 2. - június 15. között. Az év további részében a 60 centiméter feletti példányai foghatók az adott vízre érvényes mennyiségi korlátozások figyelembevételével.
Víg László 2016. szeptember. 29-én a szegedi Tisza szakaszon fogott, majd mérés után visszaengedett 65 kg-os harcsája
A harcsa horgászata során számos horgászmódszert alkalmazhatunk és a csalik széles tárházát vonultathatjuk fel.
Fenekezés, úszózás, ( felszíni, bójás, ...) pergetés, .... A harcsa speciális kereső horgász módszere, a talán legősibb halfogó módszereink egyike a kuttyogatás.
A kuttyogatás tudományát a leírások szerint honfoglaló őseink hozták magukkal a Kárpát-medencébe. Írott formában először Herman Ottó említi 1887-ben megjelent, A magyar halászat könyve című munkájában. Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogatás során a horgász a kuttyogatóval a vizet "üti", s közben a kapást figyeli. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a csónak, illetve egy, vagy két rugalmas és jó teherbírású bot. A horgászat történhet úszós szerelékkel, illetve úszó nélkül belógatva. Jó csali lehet a giliszta, a nadály, illetve a lótetű. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Elsősorban a tradicionális fa változatot használják. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A kuttyogatóval keltett hang nem más, mint a fej víz alá ütése közben létrehozott vákumba visszatoluló víz hangja. Az eszköz megfelelő használatához gyakorlás szükséges. Fontos, hogy hangos, messzire hallatszó pukkanást kapjunk eredményül, s eközben ne locsogjunk a kuttyogatóval.
Egyesek szerint a kuttyogató által kibocsájtott hang a lakmározó harcsák hangját utánozza, azaz a zsákmány beszippantása során keletkező vákuum keltette hangot/rezgést, s ezzel kelti föl a harcsák érdeklődését. Mások szerint idegesíti/kíváncsivá teszi a harcsákat ez a hang, és arra ösztönzi őket, hogy kövessék azt. Megfigyelések szerint, olyan területen, ahol ezt a módszert többen és gyakran alkalmazzák, ott a harcsák megszokják a hangot, és a sikeres horgászat esélye jelentősen csökken, valamint a békésebb halra horgászók sem szeretik, ha a közelükben kuttyogatnak.
