Kétrészes leírásunkban azoknak a horgászoknak nyújtunk némi támpontot, Frankó Zoltán és Kockás László marosi horgásztársaink segítségével, akik megismerkednének e vadregényes víz horgászati lehetőségeivel.
A Maros folyó teljes Magyarországi szakasza, szűk 50 folyamkilométer, a szövetségünk kezelésébe tartozik. A folyó bemutatását a Tiszába való betorkolásától kezdjük és felfele haladunk folyása mentén. A Marosnak ez az alsó, körülbelül 4-4,5 folyamkilométere a Tiszához hasonló mederjellemzőkkel rendelkezik, mindössze a mélysége kisebb jelentősen, mint a nagyobb folyónak.
A torkolatban, az újszegedi oldalon sekély, 1-2 méteres vizet találunk, majd felfele haladva is ez az oldal lesz a sekélyebb, hiszen a fő sodrás a másik oldalon halad, ott 3-5 méteres vizet is találunk és az a szakasz bedőlt fákkal, becsúszott partokkal tarkítva jó horgászlehetőségeket teremt. A bal parton 2 kilométert kell haladnunk, hogy az egykori munkásőr üdülők alatti meredek, mély vízű folyószakaszhoz érjünk. Itt ez a sodorvonal és a Marosra jellemzően minden évben méterekkel kerül arrébb a part, rombol a folyó.
A parti horgászlehetőségek ennek megfelelően jelentősen korlátozottak. A torkolat felett 1-2 parti horgászállás akad, ám utána nagyon széles ártér következik és a folyószakasz se túlzottan halbő, így nincs állandó horgászhely. A fentebb említett üdülők környékén lehet újra lejutni a partra, időszakosan több hely is horgászható, ám ezután újra, akár 3-400 méterre is eltávolodik a Maros a töltéstől, így nehézkes megközelíteni. A deszki gátőrháznál, majd a deszki csónakkikötőnél van esélyünk újra érdemben megközelíteni a partot, ezeken a részeken meredek partoldalt és többé-kevésbé kövezett partszakaszokat találunk. A kövezések viszont jellemzően csak kisvíznél vannak kint a vízből, akkor lehet horgászni rajtuk. Ráadásként nem csak a makói Maros vízállást kell figyelnünk, mert ha a Tisza magasabb, akkor pár kilométert visszaduzzasztja a kisebb folyót, aminek eredményeképp a makói mércéből következő vízállásnál magasabb állással fogunk szembesülni. Szegedi 150 cm és makói mínuszos vízállás az, amikor a folyó partján nagy valószínűséggel helyet tudunk találni.
A deszki derékszögű kanyar a Maros folyó legmélyebb szakasza, itt 8-9 méteres vizet is találunk, ám a kanyar után nagyot változik a folyó, felveszi azt a jelleget, ami miatt a csónakos közlekedés során nagyon észnél kell lennünk. Nagyon látványos ez különösen a csónakkikötő feletti 3-3,5 kilométeres egyenes szakaszon, itt nyári kisvizes időszakban folyóközépen is találkozhatunk zátonyokkal, bokáig érű vízzel, hogy pár lépés után egy homokszakadás 2 méteres gödrét fedezzük fel. Ez a szakasz magasabb vízállásnál tarthat halat, ám az ezt követő két enyhébb kanyarulat ígéretesebb horgászhelyeket rejt. Különösen érdekes és izgalmas a kicsivel még feljebb található Klárafalvi strandnál lévő Illés-sziget, amelyet a bal parttól egy pár méteres csatorna választ el, amely magasabb víznél fantasztikus búvó és szaporodó helye a halaknak, míg nyári vízállásnál akár teljesen ki is száradhat.
A Maros ezen alsó 11-12 km-es szakaszának aktuális halállományát nagyban befolyásolja a Tisza vízjárása, vízhőmérséklete. Tavaszi időszakban, különösen, ha melegebb vízzel érkezik a kisebb folyó, a tiszai halak előszeretettel és tömegesen úsznak fel, kedvező horgászesélyeket teremtve a Marosra látogató horgászoknak. Keszegfélék tekintetében legnagyobb számban a bagolykeszeggel találkozhatunk, de szép számmal foghatunk karika keszeget is, a dévérkeszegnek már túl gyors a víz, míg a paduc, szilvaorrú a felsőbb szakaszon szeret jobban. Kisebb-nagyobb márnák is lakják a vizet és a rendszeres telepítések hatására a pontyállomány is jelentős. Harcsa mindig is volt a Marosban, különösen a „pecsenyeharcsának” titulált 2-4 kilós állomány erős, de néhány minden évben előkerül a a jóval nagyobbak közül is. A harcsa mind ivadék, mind előnevelt méretben telepítésre is kerül, így a tavaszi fenekező harcsázás, és a nyári, éjszakai harcsapergetés eredményes tud lenni. A ragadozóknál maradva süllő és balin is lakja a vizet, sőt domolykókat is foghatunk. Szeretnénk, de a busát se hagyhatjuk ki a felsorolásból, amikor zavaros, gyors vízzel árad a folyó, akkor eltűnik, de belassult, felmelegedő vízben ezerszám kerül elő és bizony még az őszi márnázások pár fokos vizében is egyre-másra keverednek bele a horogba. A kisebb 1-3 kilós példányok a jellemzőek, ám egyedszámuk nagyon magas.
Ősszel fordított helyzet alakulhat ki, ha átlagos vízviszonyok alakulnak ki. Ekkor a sekélyebb Maros vízhőmérséklete gyorsabban csökken, mint a Tiszáé, így az alsó szakasz halai nagy számban vándorolnak le a nagyobb folyóba. Ekkor a torkolati részen alakul ki időszakos halbőség, amelyet a folyót jól ismerő horgászok ki is tudnak használni.
A makói folyószakasz Frankó Zoli kedves horgászvize, aki az Energofish Feeder Team oszlopos tagjaként elsősorban feederbottal kergeti a Maros halait, ám nem idegen tőle a pergetés sem, a folyószakasz jó ismerőjeként pedig mindig ahhoz a módszerhez nyúl, amelyikkel az adott viszonyok között eredményes tud lenni.
Legtöbbször partról horgászol, mennyire vannak jól megközelíthető horgászhelyek a folyón, Makó környékén?
Nagyon kevés a partról horgászható hely és azok többsége sem ott van, ahol a halak is szeretnek tartózkodni. Jó példa erre a közúti híd alatti szakasz, amely mindig járható, helyek is vannak, de az egyenes, szabályozott és sekély víz csak nagy türelemmel ad jobb halakat. Magunknak kell utat törni az ártér növényzetében a jobb részek kedvéért, ahol megfelelő a vízmélység, bedőlt fák, kanyarok, kövezések tartják a halat. Nemigen reklámozza senki, az általa készített helyet. A vízjárás függvényében is menni kell. Egész éves hely talán nincs is.
Milyen a folyó vízjárása, milyen mederalakulatokra, vízmélységekre számítson a partra érkező horgász?
Tavasszal, nyár elején, amíg „pluszban” van a folyón a vízmérce, addig könnyebb a helyzet. Ilyenkor mindenfelé találunk 1-2 méter mély részeket, bárhol eleshet egy-egy szép hal, keszeg meg rengeteg. A „mínuszos” vízállásnál már jobban keresgélni kell. A homokpadok mögött, a kövezések mentén és a bedőlt fák közötti részeken, ha van legalább 1 méternyi víz, már találunk pontyot, amurt, harcsát, márnát, keszegféléket. Süllőt fában vagy kövön kell keresni. A márna, esetlegesen kecsege inkább a húzós és mélyebb részeken, általában a kövezések mentén található meg.
Az utóbbi években észrevehető markáns változás a halfajok, fogási esélyek tekintetében?
Változik évről évre, nagymértékben függ a Tiszától, illetve a vízállástól. Amikor a Maros tavasszal melegebb, ömlik felfelé a hal, amikor „mínuszba” megyünk, elindul lefelé, de mindig marad valamennyi. Harcsa, süllő van szépen. A balin kevesebb. A domolykó nagyon elfogyott. A pontyok száma változó, 2023-ban nagyon sok volt, mert a víz is magasabb volt sokáig. Kimondottan nagy pontyok jelentkeztek szép számmal. Amur mindig van, etetgetve fogható, de nagyon óvatos. A márna ősszel jobb, nyáron, tavasszal inkább az egy-két nyaras növendékek foghatók. Keszegfélék közül a bagoly az úr, tavasszal akad paduc is, kevesebb a karika és dévér, kevés a jász, mindig van garda, de nem sok. A szilvaorrú keszeg is állandó lakó a folyón. A védett halak közül sujtásos küsz, küllő, egy-egy bucó található.
Melyik a kedvenc időszakod a folyón?
Nincs kedvencem. Tavasszal jó keszegezni, mert sok a kapás, közbe-közbe beugorhat ponty, márna is. Áprilisban és a tilalom végétől a harcsa a fő célhal. Süllőre, balinra tilalom végétől egész évben lehet vadászni. Kövezésen pergetve fogom. Ősszel a márnára horgászom legtöbbet.
A pergetés a Maroson is elsősorban éjszakai műfaj? Partról is találsz olyan szakaszt, ami meghorgászható?
A reggeli, esti fényváltás és az éjszaka a harcsa és süllő pergetés ideje, de a fényváltásban jön a legtöbb balin is. Partról is pergetek, nehezebb, de egyáltalán nem megoldhatatlan feladat. Alacsony vízállásnál a kövezések bejárhatók, de ügyelni kell a csendre.
Milyen ragadozókra számítsunk? Van esetleg olyan megbízhatóan működő műcsali típus, amely kiindulásnak megemlíthető?
Mint már mondtam, harcsa, süllő balin, domolykó fogható. Salmo wobblereket használok. A Maroson azok a jók, amelyek nem mélyen járnak. A Thrill balinra tökéletes, az Executor 5 és 7 cm-es darabjai süllőre, a Butcher és a kétrészes Frisky harcsára, süllőre. A Hornetek kisebb darabjai domolykóra.
A féderezésnél mik a jellemző halfajok? Vannak időszaki halfajok?
Tavasszal és a nyár első felében több a keszeg, mint később. A márna ősszel jobb, de mindig megtalálható. A garda nyári hal. A ponty és amur etetésfüggő, de egész szezonban van, évről évre változó mennyiségben.
Mind az etetőanyagok, horgászfelszerelések tekintetében nagyobb a rálátásod, mint egy átlaghorgásznak, milyen egy jó etetőanyag a Marosra?
Nehéz legyen, bátran adhatunk szemest és élőt hozzá. Jól tapadó, nehéz etetőanyagot használok sok csemegekukoricával, búzával, csontival. Ragasztott csontival is sokat horgászom. Folyamatosan etetek. Sűrűn dobva horgászom, mert a Maroson csak így tartható fenn az etetés. Ez nagyjából maximum 3-5 percet jelent. Egyébként legtöbbet a Benzar Mix etetőit használom, például a Szilvaorrú-Paduc, a Feeder Speciál és a Folyóvízi Sajtos említhető. Gyakran nehezítek agyaggal.
Horgászfelszerelés választásnál mennyire kell erős készségben gondolkodnunk, mik legyenek a főbb szempontjaink?
Keszegezni finoman szeretek, elég a 40-60g-os kosár, ez finom bottal is dobható. Aki a legnagyobb sodrásban akar horgászni, annak már kell az erő a 100-200g környéki kosarakhoz. Igazából a horgászhely és a célhal dönti el mit kell választani. Harcsára például fenekezni is erősebb pergető botokat használok, ezekkel elférek a fák, bokrok alatt. Az akadós kövezéseken meg leginkább egyszerűen a spicc alá letett szerelékkel horgászom 3,60-4,20-as botokkal, így sokkal kisebb kosár, ólom is megáll és nem akad el.
A folytatásban Koczkás László lesz segítségünkre, aki a Ferencszállás-Makó környéki szakasz partjait járja nem is eredménytelenül, hiszen megyei rekordlistánkra is egy Maroson fogott tíz kiló feletti amur beküldésével iratkozott fel.
