Tisza folyó
Víztérkód: 06-003-1-1
Területe: 1941 ha, 106,9 fkm (Csongrád megyei szakasz az országhatáron lévő 159,6 fkm-től a megye északi határán lévő 258 fkm-ig, 159,6- 164,1 fkm között határvíz, továbbá a KTV. HE Szövetségével együttműködésben a jelzett északi határtól felfelé a Tiszaugi hídig 266,5 fkm). Kivéve a Tápéi Téli-kikötő és a szegedi Medencés-kikötő.
Jellege: Természetes vízfolyás
Sólyahelyek, nagyobb kikötők:
- Csongrád
- Szentes
- Mindszent
- Algyő
- Szeged
Fogható halfajok: harcsa, ponty, keszegfélék, balin, csuka, fogassüllő, kősüllő, garda, márna, menyhal, ezüstkárász, busa és gébfajok stb.
Horgászrend: A HECSMSZ Egységes Horgászrendje tartalmazza
A Tisza a Kárpát-medence második legnagyobb vízfolyása, a Duna második legnagyobb mellékfolyója. A Tisza-folyó a Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából Kárpátaljáról ered, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország, Szerbia és Románia országok területén áthaladva Titelnél a Dunába torkollik, hossza 962 folyamkilométer. A folyó magyarországi alsó szakasza Csongrád-Csanád megye földrajzi tengelyét megrajzolva 98,4 km hosszan szeli át a megyét. A csaknem 100 km-es folyó szakasz Csongrád-Csanád megyében a 159,6 fkm-től 258 fkm-ig terjed, 159,6 – 164,1 fkm között magyar-szerb határszakasz. A megyei szakaszon a Hármas-Körös (Csongrád) és a Maros folyók vizével bővül, majd a Szeged alatt hagyja el Magyarország közigazgatási területét.
A Tisza hossza valamikor 1419 km volt, fejlődése alatt rengeteg kanyar és mellékágat alakult ki, rendszeresek voltak az áradások. Mai képe gróf Széchenyi Istvánhoz és Vásárhelyi Pálhoz köthető, döntően a folyószabályozási munkálatok (átvágások, gátak) alatt végbement – műszaki szemléletű – beavatkozások eredménye. A folyó esése kilóméterenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. Az árhullámok a szabályozás előtt mintegy két hónap alatt értek le a Szamostól Szegedig, ma mind ehhez 1-2 hét elegendő. Átlagos vízhozama Szegednél 769-830 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is.
Vízjárását a nagy kiterjedésű vízgyűjtő területén (157 000 km2) hullott és lefolyt csapadék mennyisége, mellékfolyói és a víztározók üzemrendje, alsó szakaszát döntően a kiskörei duzzasztó és a becsei zsilip befolyásolja. Átlagos vízhozama Szegednél 800 m³/s, de mértek már itt 100 m³/s-nél legkisebb és 4700 m³/s-nél legnagyobb vizet is. Vízmélysége igen változó átlagos vízállásnál akár 20 méteres mederrészek is találhatók; partja agyagos, homokos szerkezetű.
Az Alsó-Tisza megyei szakaszán két országos jelentőségű tájvédelmi körzet (Pusztaszeri és Mártélyi) és számos védett természeti terület (Sasér, Sulymos tavak: Szarkás és Labodár) található. A Tisza és a gátak közé zárt hullámtere napjainkban változatos élőhelyeket, az ármentesítés előtti időszakot hivatott megőrizni. A számos nagy kiterjedésű ligeterdők, mocsárrétek (kaszálók, legelők), mellett összetett fokrendszerek tanúskodnak a természet-víz-ember kölcsönös kapcsolatáról. A szövetkezeti gazdálkodás felbomlása után ismét a gyep és rét gazdálkodás került előtérbe, mely hosszútávon potenciális ívóhelyként is funkcionál a tiszai halállománynak.
Fogható és védett halfajokban rendkívül gazdag, kedvező vízállás esetén júliusban egyedülálló jelenség a Tisza „virágzása” a halak nagy örömére. Halállománya döntően a folyóvízi halakból tevődik össze, egy egy időszak azonban teljesen átrendezheti a halak előfordulását, gyakoriságát. A gyönyörű nyurga pontyok, kapitális amurok mellett, minden évben előkerül egy-egy matuzsálem korú szürkeharcsa, fogassüllő is, ugyanakkor nagy csukák és sügerek is gyakran horogra kerülnek. Keszegállománya stabil, döntően a dévérkeszeg a leggyakoribb hajfaj. Sajnos az elmúlt években a busa szaporodása is bizonyított, jelenléte az alsó-tiszai szakaszon tömeges. A Tisza egykoron a kecsegéről volt nevezetes, a különleges tokhal ismét fogható státuszba történő helyezését a HECSMSZ a rendszeres kecsege telepítésekkel igyekszik elősegíteni.
